HALOGATÁS: HOGYAN KEZELJÜK AZ IDŐHIÁNYT? [+VIDEÓ]

Miért halogatunk és miért érezzük, hogy sosincs elég időnk? F. Takács István pszichológus a Család-barátban arról beszélt: a halogatás hátterében gyakran önértékelési probléma, perfekcionizmus vagy alacsony frusztrációtűrés áll. Szerinte a gyermekkorból hozott "kellek" és a belső konfliktusok jelentősen befolyásolják felnőttkori döntéseinket.

Két dolog jön:

1. A beszélgetés YouTube-linkje 2. Az interjú leirata

Videó: DUNA | Család-barát | 2024. november 6.

– Mi állhat a halogatás hátterében? Ez egyfajta időmenedzsment, vagy inkább érzelmi okai vannak?

– Nem véletlen, hogy például a tréningpiacon mi, pszichológusok, nagyon sokat foglalkozunk időmenedzsmenttel. Ha felmegyünk az internetre, akkor nagyon sok ilyen feladatot találunk. Mondok néhány tippet: Eisenhower-mátrix, Pomodoro szabály, 2 perces szabály. A Pomodoro például arról szól, hogy a tanulást vagy a munkát osszuk fel időegységekre, például 50+10 perces szakaszokra. Ebben 50 perc megfeszített munkát jelent, amikor nincs telefon, nincs internet, nincs közösségi média – csak 50 perc fókuszált munka. Utána viszont 10 percig bármi belefér: kávé, telefon, közösségi média. Ennek az egyik lényege, hogy a hosszabb feladatot kisebb részekre bontjuk, így azok könnyebben tervezhetők. Másrészt ezzel saját magammal kötök egy szerződést: 50 percig figyelek, tanulok, dolgozom, utána viszont 10 percig tényleg azt csinálok, amit akarok. Így nagyobb az esély, hogy abban az 50 percben nem azon gondolkodom, mi van például a telefonomon.

Az időmenedzsment technikák általában akkor működnek jól, ha valaki alapvetően rendben van a személyiségében, tehát nincsenek mélyebb kihívásai a halogatással vagy az idő tervezésével kapcsolatban. És ez elvezet minket a lényeghez: mitől nehéz az embereknek időt tervezniük, és mitől halogat az emberek 90 százaléka? Az egyik tipikus halogatási ok az, amikor valaki úgy érzi, hogy egy feladat túl nehéz számára, és nem elég kompetens hozzá. Ilyenkor az emberek azt gondolják magukról, hogy nem elég ügyesek, buták vagy ügyetlenek – persze ez egyáltalán nem biztos, hogy objektív igazság. De egy szubjektíven nehéznek ítélt feladatnál gyakran azt mondják, nem tudják megcsinálni, inkább elkezdik taszítani maguktól a feladatot.

– Mégis, milyen feladatokról lehet ilyenkor szó?

– Nem kell nagy dolgokra gondolni. Szóba jöhet egy államvizsga, egy határidős munka, de akár egy csekk befizetése is. Eszméletlenül sokáig képesek vagyunk ezeket elodázni és eltolni.

– Nincs ebben egy nagyfokú lustaság? Inkább megnézek a streamingen még egy sorozatot, aztán majd én elintézem…

– Igen, de amikor tréningen vagy terápiás helyzetben azt hallom valakitől, hogy „nincs kedvem valamit megcsinálni, lusta vagyok”, akkor mindig felvetem, hogy ez pszichológiai értelemben értelmezhetetlen. Ilyenkor elkezdünk nyomozni: mi van a „nincs kedvem” vagy a „lusta vagyok” mögött? Mi lehet az oka annak, hogy valaki inkább elviseli a feszültséget, hogy nincs kész a feladata, mint hogy bevállalja azt? A válasz erre gyakran az, hogy annyira perfekcionista, hogy 100 százalékos minőség alatt semmit nem akar elvégezni. Ehhez társulhat egy tipikus gondolatbeli torzítás, a fekete-fehér gondolkodás – vagyis például az a hit, hogy minden feladat csak 100 százalékosan végezhető el.

Ilyenkor fel szoktuk tenni a kérdést: Oké, tegyük fel, hogy egy-egy vizsga nem sikerül, vagy egy feladatot nem tudsz határidőre leadni. És akkor mi van? Gyorsan kiderül, hogy igazából nincs különösebb következménye. Amikor ez az emberek számára tudatosul, az sokszor elegendő ahhoz, hogy átlépjék ezt a korlátot és rájöjjenek, valóban nem olyan nagy dolog ez, tehát meg lehet tenni.

– Ahogy erről beszélgetünk, ez egy kicsit olyan, mint egy „gyermeküzemmód”, amikor egy felnőtt inkább a kanapén heverészik és sorozatot néz, mintsem hogy elmenjen bevásárolni.

– A halogatás mögött, ha még mélyebbre megyünk, gyakran az van, hogy gyerekkorunkban sok mindent szívesen csinálnánk: a spontán gyerek játszana, felfedezné a világot, örülne annak, hogy „csak úgy van”. De ekkor jön a külvilág: a szülők, az óvoda, az iskola, és elkezdjük megtanulni, hogy ezt sem lehet, azt sem lehet. Így lesz tele a világunk „kellekkel”: így vagy úgy kell valamit csinálni. Felnőtt korban pedig, amikor tele vagyunk ilyen „kellekkel”, a spontán gyermek elkezd lázadni, és azt mondja: márpedig én ezt nem akarom. Így könnyen kiderülhet, hogy a halogatás mögött gyakran mélyen gyökerező, gyermekkorból hozott érzések és élmények állnak.

Hasznos tanácsok időmenedzsmenthez:

Eisenhower-mátrix

A módszer a feladatokat fontosságuk és sürgősségük alapján négy kategóriába sorolja: sürgős és fontos, nem sürgős, de fontos, sürgős, de nem fontos, valamint nem sürgős és nem fontos. Így könnyebb eldönteni, mire kell azonnal koncentrálni, mit lehet delegálni vagy későbbre halasztani, és mely feladatokat hagyhatjuk el.

Pomodoro technika

A módszer lényege, hogy 25 vagy 50 perces intenzív munkaszakaszokat tartunk, amelyeket 5 vagy 10 perces pihenők követnek. Ez a ciklus segít fenntartani a koncentrációt és megakadályozza a kiégést. Négy pomodoro után egy hosszabb, 15-30 perces szünet javasolt.

2 perces szabály

Ha egy feladat kevesebb mint 2 perc alatt elvégezhető, akkor azt azonnal oldjuk meg, így elkerülhetjük a halmozódást és az apró feladatok miatti stresszt.

---

#pszicho #pszichológia #pszichológus #terápia #terapeuta #stressz #szorongás #f2f #f2fstudio #ftakacsistvan #tanácsadás #munkaadó #kiégés #coaching #párkapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző