OKOSESZKÖZ: TILTÁS VAGY TUDATOS HASZNÁLAT? [+VIDEÓ]

Tízből nyolc szülő egyetért az iskolai mobilhasználat hazai tiltásával. De vajon valóban ez a jó megoldás? F. Takács István pszichológus szerint a puszta tiltás nem ideális, szerinte a gyerekeknek meg kell tanulniuk a tudatos használatot is. A beszélgetésben szó esik a képernyőidő agyra gyakorolt hatásáról, a szülői mintáról és arról, hogyan lehet offline élményeket előtérbe helyezni. Két dolog jön:

1. A beszélgetés YouTube-linkje 2. Az interjú rövidített leirata

Videó: M1 | 2025. szeptember 14.

– Érdekes témát feszegetünk következő vendégemmel, F. Takács István pszichológussal. Gyerekes családoknál, kisgyerekeseknél is nagyon korán elkezdődik a vita arról, hogy mikortól érdemes digitális képernyőidőt adni a gyereknek.

– Nagyjából az óvodáskor az, amikor 30-40 percben határozzák meg a nemzetközi irányelvek, hogy elkezdődhet egy tudatos képernyőidő-használat. Hogy miért ilyenkor, annak megvannak az élettani és a pszichológiai okai. De ami a leglényegesebb:

a legfrissebb irányelvek azt javasolják, hogy az első két-három évben nulla képernyőidőt javasolnak a gyerekeknek.

Ne dugjuk homokba a fejünket: a modern világ változásával az okoseszközök jelen vannak az életünkben. Ennek a tudatos használata legalább annyira fontos képesség, mint mondjuk az egészséges táplálkozás. Elképesztően összetett hatása van ugyanis akár az agy biokémiájára, ezáltal a működésmódunkra. Nagyon sok dolgot gyerekkorban tanulunk meg, ami aztán felnőttkorban a viselkedésünk vagy a személyiségünk részévé válik.

–Közképernyőidőben hogyan látszik ez a mindennapokban?

– Például úgy, hogy tanulunk utánzással, azzal, hogy megfigyeljük a környezetünket. Ha azt látjuk, hogy anya-apa vacsora közben, játszóterezés közben, közös időtöltés közben is kütyüt használ, akkor nagy valószínűséggel azt a normát sajátítjuk el, hogy igen, ezt így szokták csinálni a felnőttek. Tehát mi magunk is ennek megfelelően fogunk viselkedni.

A gyermek számára ennek van egy másodlagos üzenete is. Mégpedig az, hogy anyának, apának és a felnőtt világnak az az eszköz, vagy a benne foglalt tartalom fontosabb, mint a velem való kapcsolat. A csecsemő kicsiként szemkontaktussal keresi a kapcsolatot az édesanyjával.

Ha ez a kapcsolódás nincs meg, az már a korai kötődésben problémákat jelenthet.

Ha megnézzük, hogy milyen javaslatok vannak arra, hogyan csökkentsük a képernyőidőt a gyerekeinknél, akkor nem fogunk spanyolviaszt találni. Olyan irányelveket, tanácsokat fogunk találni, amik arról szólnak, hogy kiránduljatok közösen, legyen képernyőmentes tér és idő. Kisgermekes anyáknak pedig azt javasolják, hogy tessék énekelni, mondókázni, dudorászni.

– Detox: például van olyan szervezet, amely kezdeményezett ilyet.

Ugye a gyereknek milyen hatásra lehet, mert én hallottam olyat is, hogy sokkal jobban rezeg, csinál olyan dolgokat, amik nem megszokottak a képernyőidő után.

– Ha azt nézzük, hogy amikor a gyermek, mondjuk a kisgyermek frusztrált, ideges, nehezen viseli a helyzetet vagy unatkozik, és ekkor kapja meg a telefont időtöltésként és frusztrációt csökkentő tevékenységként, akkor az egy megerősítéses alapú tanulás.

Vagyis azt tanulja meg, hogy amikor ideges vagyok, feszült vagyok, valami nem tetszik, vagy éppen csak unatkozom, akkor a képernyő csökkenti ezt a feszültséget.

Ha a gyerek ezt tanulja meg és ez alapján éli a gyerekkorát, akkor később nagyobb valószínűséggel fog ehhez az eszközhöz nyúlni.

És akkor a kérdésre a válasz, hogy ez később mit jelenthet: olyan nagyon fontos dolgoknak a megtanulását teszi nehezebbé, mint a frusztrációtűrés, a késés és a kivárás. A felnőtt életben vannak dolgok, amik nem történnek meg azonnal, ha szeretném. Nem fog kielégülni azonnal. Egyszerű példát mondjak: ha elmegyek egy állásinterjúra, lehet, hogy egy hetet várnom kell arra, hogy kapjak választ, vagy a fizetésem 30 nap múlva fog megérkezni. Tehát ezek a kivárási idők lesznek nehezebbek.

Azt is sok kutatás bizonyítja, hogy a képernyőn megjelenő tartalom izgalmas, gyors, elképesztően stimulálja, tulajdonképpen túl-stimulálja az agyat.

Azt tanulja meg az agy a dopamin-sokkal, hogy minden azonnal, rögtön kell.

Csakhogy a való életben, az offline életben ez nincs így. Vagyis ez a túl-stimuláció később figyelemzavarban, impulzív döntéshozatalban jelenhet meg.

– Későbbi életszakaszban, amikor már a gyerek kap telefont, azt mondják, hogy ez az addiktív, tehát a függőséget elősegítő közösségi média a legnagyobb veszély. Erre már van egy külön kifejezés, amit most tanultam: brain rot, lefordítva agyrohasztás. Jogos ez a kifejezés?

– Itt jön be, hogy az online világ inger-rendszerével elképesztően nehéz az offline világnak versenyeznie. Ez érinti a szülők szabadidőszervezését, és nehéz az iskolákban a tanároknak is úgy dolgozni, hogy hasonlóan izgalmas, gyors, érdekes ingereket adjanak az online világhoz képest. És itt jönnek a nehéz válaszok: mit lehet ezzel kezdeni? Én például nem voltam híve annak, hogy kötelezően tiltsuk be az iskolákban a mobiltelefon-használatot.

Én inkább azt mondom, hogy legyen egy közös megegyezés, egy közös értelmes beszélgetés végeredménye. De tanárismerőseim is azt mondják, hogy ők maguk is meglepődtek: a szünetben elkezdtek a gyerekek társasozni, zenét hallgatni, bejött a gitár, elkezdtek beszélgetni. Nagyon örülök ennek a változásnak.

– Európában számos országban vezették be, legutóbb Olaszországban, hogy súlyos büntetést is adnak, akár a jegyekben leronthatják a gyerek átlagát. Mik a tapasztalatok?

– Azt halljuk vissza, hogy pozitívak a tapasztalatok. Mert ha hosszú távon megnézzük: egy online világban szocializálódott és ott megtanult kommunikációjú fiatal az offline világban fog magánéletet élni, és nagy valószínűséggel dolgozni. Csakhogy az online világban nehéz az érzelemazonosítás: az érzelmi intelligencia, a verbális és nonverbális kommunikáció dekódolása. A személyes világban látom a másikon, ha mérges, dühös, szomorú. De online ezt nehéz megtanulni. És ha egyre kevesebbet kommunikálunk offline, akkor – ezt már 10-15 éve vizsgálják – egyre nehezebb lesz ezt felnőttkorban megvalósítani. Márpedig a házastársunkkal vagy a partnerünkkel nagy valószínűséggel offline fogunk vitatkozni, konfliktust megoldani. És szeretni is offline fogjuk egymást. Ezért lenne nagyon fontos ezt megtanulni már kiskorban.

---

#pszicho #pszichológia #pszichológus #terápia #terapeuta #stressz #szorongás #f2f #f2fstudio #ftakacsistvan #tanácsadás #munkaadó #kiégés #coaching #párkapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző