BELSŐ BÉKE: ÉRETTSÉG KELL HOZZÁ? [+PODCAST]

[ SLÁGER FM ]
aug. 26.
3 perc olvasás

Frissítve: aug. 30.

A legtöbben azt hiszik, fiatalon a legteljesebbek. De egy friss kutatás erre rácáfol. Kimutatták, hogy a 40-50 éves kor hozza el a valódi elégedettséget, a belső békét. F. Takács István pszichológus szerint ennek az az oka, hogy ekkorra túl vagyunk a legnagyobb bizonytalanságokon, megtanuljuk kezelni a kudarcokat és kialakulnak a reális megküzdési stratégiáink. F. Takács István a Sláger reggelben úgy fogalmazott: 40-50 éves korra fejlődünk annyit, hogy reálisabb válaszaink legyenek.

Két dolog jön:

Podcast: felismerhetők-e időben a jelek?
Az interjúból készült cikk

Podcast: Sláger FM | 2025. augusztus 25.

– Miért lehet az, hogy sok kutatás szerint az emberek inkább középkor után érzik magukat elégedettebbnek, nem pedig fiatalon? – Érdekes, mert ha megnézzük a nemzetközi vizsgálatokat, az élettel való elégedettség fordított U alakot mutat: fiatalon sokan elégedettek, időskorban pedig szintén. Középkor környékén viszont van egy mélypont. Persze az sem mindegy, hol végzik ezeket a felméréseket. Magyarországon például egészen más a nyugdíjas lét és az életszínvonal, mint Nyugat-Európában. Ha az egyén szintjéről közelítünk, teljesen érthető, hogy a húszas évek eleje bizonytalan időszak: nehéz életet kezdeni, munkát találni, pályát választani, családot alapítani. Ez szükségszerűen szorongató, hiszen előttünk tornyosul az egész élet.

40-50 évesen viszont már több tapasztalatunk van, és bizonyos kérdésekre választ is kaptunk.

– Vagyis az élettapasztalat segít abban, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk? – Idősebb korban például a rágódás vagy az elkerülés helyett gyakrabban használunk átkeretezést, valósághoz közelebb álló stresszkezelési technikákat. Ráadásul ebben az életszakaszban már valamit letettünk az asztalra, legyen az munka, család vagy egyéb teljesítmény. Vagyis minden életkorban megvannak a kihívások, de

40-50 éves korra az érzelemszabályozás, a gondolkodásmód fejlődik annyit, hogy reálisabb válaszaink legyenek.

– Mi a helyzet azokkal, akik negyvenévesen még úgy érzik, nem értek el semmit?

– Ez valóban frusztráló lehet, és a társadalom is ráerősít erre, hiszen gyerekkorunkban sok kritika ér bennünket, így felnőttként könnyen hibáztatjuk magunkat, ha valami nem sikerül. De fontos különbséget tenni az önhibáztatás és a felelősségvállalás között. A felnőtt élet egyik legfontosabb képessége, hogy mérlegelni tudjuk: mit rontottunk el, mit kell javítani, de mi az, amit jól csináltunk. Ez tanulási folyamat, amelyhez gyakran terápiában is eljutunk. Idősebb korban mindez könnyebben megy, mert a sok kudarc és tapasztalat után reálisabban tudjuk értékelni magunkat.

– Az időskor inkább veszteség vagy inkább kiteljesedés időszaka?

– A pszichológia szerint akkor lehet kiteljesedett, ha úgy tudok visszanézni az életemre, hogy nagyjából rendben volt. Fontos, hogy ne csapdázzuk be magunkat azzal, hogy „ha a mai fejemmel lennék húszéves…” Az akkori döntéseket a korábbi tudásunkkal hoztuk, és szükség volt rájuk ahhoz, hogy azzá váljunk, akik ma vagyunk. Ha átugranánk húsz évet, elveszítenénk azt az összetettséget, amit a tapasztalatok hoznak. Az önismereti munka sem megspórolható: a jelen mindig a múltunkból épül fel.

Ha valami gombot nyom be, ha negatív érzéseim támadnak, az jelzés: ott dolgom van.

– Hogyan lehet időskorban megőrizni az életörömöt?

– Időskorban változik a figyelem fókusza. Szerencsés esetben megtanulunk az igazán fontos dolgokra koncentrálni. Terápiában jól működik például a „sikernapló”: nem hálanaplót íratok, hanem olyan feljegyzéseket, amelyekben a kliens a saját kisebb-nagyobb sikereit rögzíti. Ez segít abban, hogy lássa: tett valamit, ami tőle függött, és ez alapvetően formálja a gondolkodásmódot. Hosszabb távon már automatikusan észrevesszük ezeket a sikereket. Idősebb korban gyakrabban tapasztaljuk azt is, hogy a minőségi kapcsolatok és a közösen töltött idő sokkal fontosabb, mint az anyagi javak hajszolása. A boldogságkutatások is rendre ezt támasztják alá.

– Mit tanácsolna a szülőknek és fiataloknak? Mi a legjobb „ajándék”, amit adhatunk?

– Sokan gondolják, hogy a drága tárgyak jelentik az igazi ajándékot, pedig a legmaradandóbbak az élmények. Amikor megkérdezik tőlem, mit adjanak érettségire vagy diplomaosztóra, azt szoktam mondani: lehet egy minőségi számítógép vagy lakhatási segítség, ha az életkezdést szolgálja, de ugyanilyen jó lehet egy utazás, akár egyedül is. Az élményekből tanulunk, ezek gazdagítanak bennünket, és ezekre emlékszünk vissza időskorban is a legszívesebben.

Szavazz: