RAJONGÁS: LEHET KÓROS A KÖTŐDÉS? [+VIDEÓ]
- [ DUNA ]
- ápr. 30.
- 3 perc olvasás
Frissítve: máj. 1.
A rajongás nemcsak hóbort vagy divat, érzelmi szükségletek és hiányok húzódhatnak mögötte. Erről F. Takács István pszichológus beszélt a Család-barátban. De szó volt a paraszociális kapcsolatok működéséről, az idealizált példaképek szerepéről és arról is, mikor válik a rajongás veszélyessé. Ez a beszélgetés talán segít megérteni, mit üzen a túlzott kötődés.
Két dolog jön:
1. A beszélgetés YouTube-linkje
2. Cikk a beszélgetésből
– F. Takács Istvánnal a rajongás lélektanát járjuk körbe. Azt gondolom, hogy az egészséges rajongástól a megszállottságig azért a skála elég széles... – Fontos különbséget tenni: az, hogy érdeklődöm valami iránt vagy példaképnek tekintek valakit és tudok azonosulni azzal, amit képvisel, illetve a kóros rajongás között nagyok a különbségek. Van néhány megközelítés, amely a rajongást magyarázza, és ilyenkor nem is a rajongás személye vagy tárgya az érdekes, hanem az: mi az, ami belőlem hiányzik.
Ha valami belőlem hiányzik, nagy valószínűséggel azt fogom pótolni, azt fogom megélni a rajongott, szeretett személlyel való azonosulás folyamatában.
Ha mondjuk szorongó, szociálisan bizonytalan ember vagyok, de rajongok Lady Gagáért, akkor lehet, hogy azt azért teszem, mert azt szeretem benne, hogy elképesztően extrovertált és azt csinál, amit akar legalábbis ezt gondoljuk róla, és akkor ezt pótolom magamban.

A rajongás egyoldalú viszony!
F. Takács István az interjúban beszélt arról is: ha valaki rajong egy világhírű sportolóért, akkor felnéz a teljesítményére vagy a világrekordjára, amiből maga a rajongó is meríthet motivációt és kitartást, ami aztán átsegítheti a nehézségein.
– Tudom, hogy ez nagyon közkedvelt téma a pszichológiában, a kötődés, de itt is bejön a képbe a kötődés. Ez egy úgynevezett paraszociális kapcsolat, vagyis egyirányú kapcsolat, hiszen nincs visszajelzés.
Ez nem egy kölcsönös viszony: szeretem őt, kíváncsi vagyok rá, követem, és ebben a kapcsolatban megélhetek érzelmi biztonságot.
Rajongáskor ugyanis úgy érezhetem, hogy végre van egy olyan kapcsolódásom, amiben szeretetet és kötődést tudok megélni. És akkor ezek bármelyike tud működni akkor, amikor ez akár még egészséges, akár átcsúszik egy ilyen patológiás rajongásba.

Mikor patológiás a rajongás?
– Nemrég néztük a közösségi médiában, hogy egy híresség levágatta a haját. Valaki odakommentelte, hogy ez nem áll jól neked, erre jött egy másik komment: hogy mondhatsz neki ilyet? Erre a válasz az volt, hogy én megmondhatom neki, mert mi jóban vagyunk, mindig lájkolgatja, amit írok, kvázi barátok vagyunk. Miközben azt gondolom, hogy ő ugyanolyan rajongó volt, mint az összes többi...
– Ez már tipikus példája annak, amikor belecsúszunk a patológiás rajongásba. Kisgyerekkorban például teljesen normális a rajongás, gyakran játsszák azt a gyerekek, hogy belebújnak más bőrébe. Lehet, hogy azzal, hogy belebújok egy hősnek a bőrébe, a saját feszültségeimet oldom meg. Serdülőkorban pedig alakul az identitás, olyenkor is normális, hogy az ember keresgél és próbál olyan tulajdonságokat összegyűjteni másokból, amit szeretne integrálni a saját identitásába. Aztán amikor ez a valóságos kapcsolataim rovására megy, mert már nem beszélgetek a barátaimmal, nem járok sehová, csak a telefonomon követek egy sztárt, ott kezdődik a kiszorulás.
Amikor a valós kapcsolatok helyét átveszi egy egyirányú, paraszociális kapcsolat, ott már valami pótlás történik.
Ott valami hiányzik, ott valamilyen kötődési szükségletem nincs kielégítve. Ez már nemcsak arról szól, hogy az önismeretemet segíti vagy az identitásomat formálja, hanem a valós kapcsolatokban sérülök, mert nem merek vagy nem tudok kapcsolódni. Ekkor jön az a bizonyos rajongás, mint egyfajta kompenzáció.

A rajongás érzelmi ügy
– Mit tehet például egy szülő azt látja, hogy a gyerek már nemcsak kedvel egy hírességet, hanem bezárkózik a szobájába és semmi mással nem foglalkozik?
– Először is: ne bagatellizáljuk, a rajongás érzelmi ügy, és a legfontosabb az, hogy tudjunk róla beszélgetni. Meg kell tudnunk érteni, miért fontos a gyereknek az adott figura, mit lát benne és az mit jelent neki. Ha azt látjuk, hogy közben a valós kapcsolatai sérülnek, hogy kényszeresen viselkedik, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni. De alapvetően ez lehet egy fejlődési állomás is, ha hagyjuk, hogy a gyerek közben tanuljon önmagáról.
Comments