KORTÁRS TÜNET: KAPUNYITÁSI PÁNIK
Február van. Közeledik a határidő. Hamarosan véglegesíteni kell Péternek az egyetemi jelentkezést. De Péter még mindig bizonytalan. Nem tudja pontosan, mi szeretne lenni. Jól megy neki a biosz és a matek is, de sorra nyeri a zongoraversenyeket is. Az apukája orvos, az anyukája tanít. Péter szeretne jól keresni, de nem akar egész életében olyan munkát végezni, amit csak kényszerből csinál, vagy csak azért, mert jó a fizetése. Rengeteg egyetem és képzés között válogathat. Még az is felmerült benne, hogy külföldön folytatja a tanulmányait. Rengeteg a lehetőség, de borzalmasan nehéz a döntés. Péter egyre feszültebb, lassan már beszélgetni sem lehet vele. És a szülők sem nagyon tudják, hogyan is segíthetnének.
Péter sztorija tipikus. Egyre több az olyan húszas éveiben járó fiatal, aki nehezen tudja eldönteni, mi szeretne lenni. Egyre többen vannak, akik nem tudják elképzelni, hogyan tovább. Komoly következményei vannak ennek: rosszkedv, depresszió, halogatás, munkanélküliség, bizonytalanság, egzisztenciális nehézségek. Egy szóval, egy olyan feszült élethelyzet, ami rossz hatással van a fiatalok mentális egészségére. Egyre gyakoribb jelenség ez napjainkban: kapunyitási pániknak hívják. Egy újabb tipikus kortárs tünet. De mi ennek az oka?
A lehetőségek tárháza végtelen
A Péterhez hasonló fiatalok előtt számtalan lehetőség áll. Sokkal több, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A megváltozott világban rengeteg dologgal lehet foglalkozni. Gyakorlatilag bármit és bárhol lehet tanulni. És ez a szeszélyes, kiszámíthatatlan világ azt is kommunikálja, egy-egy eredeti ötlettel, egy jó marketinggel, akár egy jó blöffel gyorsan lehet az ember sikeres. Nem az van már, mint Péter szüleinek az idejében: jól megy a biosz, hát legyél orvos. Pont.
Halogatás és elköteleződés
Manapság nagyon nehéz elköteleződni. A fiatalokban egy furcsa kettősség dolgozik. Nem akarnak kötődni senkihez és semmihez. A saját egójuk vezérli őket. A világnak kellene alkalmazkodni ehhez. Mégis a kutatások azt mutatják, hogy a fiatalok vágynak arra, hogy valami megtartó erőbe tudjanak kapaszkodni. Ez lehet akár egy vállalat brandje is. De ezen a kettősségen nem kell csodálkoznunk: a felgyorsult / virtuális világban kialakuló én [egó] nehezen veszi észre a másikat, de mégis hordozzuk magunkban azt az ősi igényt, hogy kötődni tudjunk embertársainkhoz. Ez sem egyszerű helyzet.
Az elköteleződésnek ráadásul van egy másik aspektusa is. Ha végre képesek vagyunk dönteni, elköteleződünk egy életpálya mellett, az azt is jelenti, hogy lemondunk egy csomó másról. És akkor kimaradunk valamiből: rengeteg kecsegtető dologra mondjuk azt, nem kérek belőle. És mi van, ha rosszul döntünk? Abban az esetben semmi, ha a választott egyetem, a választott szakma sikert hoz. Ha viszont nem, akkor jön az iskolaváltás, a folyamatos munkahely változtatás. Bár az kétségtelenül igaz, a most felnövő fiatal generáció ezt egészen könnyedén csinálja.
Mamahotel, papabank
Vicces kifejezések ezek. Azt mutatják, hogy nemcsak a tanulás és a munka világában meghozott döntések tolódnak ki a 20-as életévek utánra. Hanem az anyagi függetlenedés is. A fiatalok egyre tovább élnek a szüleikkel közös háztartásban és egyre később élnek saját keresetből.
Teljesítménykényszer
A felnőtt élet kezdetén tapasztalható krízis abból is adódik, hogy a fiatalokat állandó teljesítménykényszer feszíti. Gyorsan kell, gyors sikert elérni. Legyél már 30 évesen top menedzser, a lehető leghamarabb építsd fel a karriered és legyél nagyon gazdag. Ez rendben is van, de mi lesz ezután? Ha sikerül, mi lesz 40 évesen? Gyakran azt látjuk, hogy a korai siker gyors kiégéshez vezet. Hiszen, ha nincs lehetőség a tovább lépésre, a fejlődésre és a következő lépcsőfok elérésére [hiszen rögtön a lépcső tetejére ugrottunk], akkor ennek a vége szükségszerű üresség.
Akkor mégis mit lehet tenni? A kérdés jogos. Meggyőződésem, hogy a válasz sem olyan nehéz:
[ 1. ] Legyen cél és motiváció Abban kell segíteni a fiatalokat, hogy tisztán lássák saját céljaikat. És persze tanulják meg azt is, hogy a célok eléréséhez munkát kell befektetni. Ehhez kitartás, erő és türelem kell. Nem minden jön azonnal.
[ 2. ] Önismeret Talán ezzel kellett volna kezdenem. A legfontosabb az, hogy a fiatalok ismerjék saját működésüket, erősségeiket és gyengeségeiket is. Ugyanis a döntéseink biztos hátterét csak ez tudja megadni. És a sikertelenséggel is csak abban az esetben lehet megküzdeni, ha tudjuk, mik azok a stratégiák, amik átsegítenek a nehézségeken.
[ 3. ] Felnőtté válás A kapuNYITÁSI pánik akkor fog rendeződni, ha a fiatal már rendelkezik a felnőttekre jellemző gondolkodási és érzelmi képességekkel. Ezeket is könnyen pontokba lehet szedni. Én is megteszem majd, egy következő írásban.
Úgy tűnik, a felnőtté válás egyre nehezebb ügy. De ne kezdjünk bele a szokásos „ezek a mai fiatalok” gondolatsorba. A világ úgy jó, ahogy van. Ismerjük fel a kihívásokat, figyeljünk magunkra és másokra. Akkor minden simán menni fog.
F. Takács István viselkedéselemző | vezető coach