TETKÓ: SZÜLŐKÉNT ENGEDJEM A GYEREKNEK? [+VIDEÓ]

Manapság sok fiatal dönt úgy, hogy tetoválást csináltat, gyakran impulzívan. F. Takács István pszichológus arról mesélt, hogyan látja ezt a jelenséget. De kérdeztük arról is, milyen szerepük lehet a szülőknek abban, hogy a gyerekük valóban meggondolt döntést hozzon, és ne csak egy „tini fellángolás” legyen a vége.

Videó: RTL Reggeli | 2025. október 27.

– Mikor engedjük meg a gyereknek, hogy tetováltasson? Nekem van öt tetoválásom, a lányom édesapjának is, a mostani páromnak szintén, tehát mi „kivarrott” család vagyunk. A kislányom nemrég azt mondta, hogy az egyik barátnője csináltatott az édesanyjával anya–lánya tetkót, és hogy csináltathatnánk mi is. Én negyvenéves koromig vártam az elsővel, szerintem fontos, hogy az ember elérjen egy bizonyos fejlettségi szintet és ne bánja meg. Mit mond erre a pszichológia?

– Nekem is van jó pár, így különösen izgalmas kérdés ez, ha szülőként mindkét félnek van tetoválása: mit mondjunk a gyereknek, ami hiteles lesz? Én az első fizetésemig vártam, az volt a mementó, hogy abból tetováltattam. Változik a világ, az értékek és a megítélések is, de szülőként és saját magunkra tetováltatva is érdemes ugyanazokat a kérdéseket végiggondolni. Az egyik, hogy mit gondolok magam is szülőként a tetoválásról és a tetovált emberekről:

Milyen képem van róluk, milyennek látom őket? Ez meghatározhatja, mit gondolok majd arról, hogy a gyerekem is szeretne.

A tetoválás lehet identitáskifejezés. Ugyanúgy, mint a haj vagy az öltözködés – hogy milyen közösségbe járok, milyen zenét hallgatok. Ezek a dolgok – a haj és a viselet – megváltoztathatók, aktuális ízléstől és trendtől függően.

Egy tetoválás viszont nem, vagy csak korlátozottan. Érdemes a gyerekkel megbeszélni, hogy lehet, most tetszik és fontosnak tartja, de kérdés, egy év vagy tíz év múlva is ugyanolyan fontos lesz-e az a dátum, szimbólum vagy motívum.

Ez egy kicsit olyan, mint az impulzív vásárlás: ha három nap múlva is szeretnéd, akkor valószínűleg tényleg érdemes.

Itt is hasznos lehet tanácsként, hogy várjon egy picit, és ha később is jónak gondolja, akkor csináltassa meg. Adott esetben akár partner is lehetek ebben a döntésben.

A gyerek döntése legyen autonóm!

– Ha csak magamra gondolok, az öt tetoválás, ami rajtam van, fontos momentumai az életemnek, az életfilozófiámnak. De emlékszem, hogy a ’90-es években a nőknek hátul, a derék fölött jöttek divatba a nonfiguratív minták. De mostanra már elég furcsa látni ezeket.

– Ilyen esetben nem is feltétlenül a szimbólum vagy a minta a meghatározó, hanem sokszor az, hogy ez egyfajta kontrollkérdés is tud lenni. Hogy „a testem az enyém”, és én döntöm el, mi kerül rá. Ilyenkor különösen kérdés, hogy később is tetszik-e a dolog.

Ez nagyon vékony jég: a gyerek döntése legyen autentikus és autonóm!

Az is fontos, hogy én együttműködő vagyok-e a gyerekkel ebben a pillanatban, és támogatom-e az önálló döntését. Az, hogy „elárasztó” szülő vagyok-e – vagyis az a típus, aki megmondja a gyerekének, milyen élete legyen – nem ott kezdődik, hogy 16 évesen szeretne tetoválást. De ez nem jelenti azt, hogy mindig mindent meg kell engedni.

Ez kényes és nehéz kérdés: hogyan támogassuk a gyereket odafordulással és beszélgetéssel? Miért szeretnéd, mit szeretnél ezzel kifejezni? Van-e valamilyen érzelmi háttere a dolognak? Gyász, válás, szerelmi bánat, új közösség? Ha valami ilyesmit szeretne kifejezni, beszélgessünk erről: most aktuális ez, vagy később is rendben lesz? Tényleg szeretnéd?

Ha szülőként úgy érzem, hogy értékrendben tudok ezzel azonosulni, akkor akár azt is mondhatom: „rendben, csináljuk együtt”.

Elmegyek veled, keresünk megbízható helyet, egy jó művészt, aki minőségi munkát végez. Lehet ezt együtt is csinálni, még akkor is, ha magával a tetoválással – vagy azzal, hogy a testemre visszafordíthatatlan dolgot teszek – nem értek teljesen egyet, vagy tartok attól, mit szól majd a társadalom, a környezet.

Jó út lehet a tiltás?

– István, ha én száz százalékig és kifejezetten tiltom ezt szülőként, mit érek el vele? Nem lesz ez a „tiltott gyümölcs” esete?

– Itt sincs száz százalékos, egyértelmű válasz. De ha ez az egész egyfajta ellenállásról szól, hogy „megmutatom, ki vagyok”, akkor egy határozott tiltással könnyen elérhetem, hogy majd titokban, csak azért is megcsinálja.

– Azt is fontos látni, hogy talán a mi életünkben, meg a mi szüleink életében a tetoválás még a marginalizált, kriminalizált csoportok sajátja volt...

– Abszolút, a börtönviselt csoportokhoz kötődött. Ma már ez nem így van: a tetoválások tudnak művésziek lenni, és látszik, hogy változik a világ. Sok minden „bekúszik”, és azt látjuk, hogy sokféle élethelyzetben, sokféle embernél jelen van a tetoválás.

---

#pszicho #pszichológia #pszichológus #terápia #terapeuta #stressz #szorongás #f2f #f2fstudio #ftakacsistvan #tanácsadás #munkaadó #kiégés #coaching #párkapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző