FÓBIA: HOGYAN LÉPJÜNK TOVÁBB? [+2VIDEÓ]

Emlékszem gyermekkoromból egy filmre, az volt a címe: Arachnofóbia. Mérges pókok voltak benne, amik egy repülőgép poggyászterében eljutottak a trópusokról valamilyen civilizált környezetbe, ahol sorra szedték áldozatukat az emberek között. Izgalmasnak találtam akkoriban az idegenül csengő filmcímet. És annak ellenére, hogy azt akkor is pontosan tudtam, félek a pókoktól, többször is megnéztem. Arra is tisztán emlékszem, jónéhány jelenetet nem tudtam végignézni, a pulzusom az egekben volt és mindig leizzadtam. És, a pókokat azóta sem szeretem.

A film címében olvasható idegen kifejezést találóan magyarra úgy fordíthatjuk: pókiszony. Ez a pókoktól való indokolatlan félelmet jelenti. És ezzel az érzéssel a statisztikák szerint nem vagyok egyedül. A fóbiák lényege pont ez: olyan félelmet jelent, amiről az egyén pontosan tudja, hogy alaptalan és irracionális, mégis igyekszik kerülni a félelmi reakciót kiváltó ingert.

Mi okozhat fóbiát?

Az inger sokféle lehet: leggyakrabban állatok, konkrét tárgyak, hétköznapi életben gyakoribb vagy ritkább helyzetek. Ezeket a fóbiákat hívjuk speciális fóbiáknak. Előfordul olyan is, hogy a valaki a nyilvános terektől fél. Nehezen megy ki az utcára, nem tud felszállni buszra, képtelen elmenni egy színházba vagy koncertre. Ez az agórafóbia. És van olyan is, amikor az ember azoktól a helyzetektől retteg, amikor mások társaságában kell szerepelnie. Lehet ez egy munkahelyi prezentáció, de akár egy nagyobb társaságban történő kötetlen beszélgetés is. Ezt nevezi a tudomány szociális fóbiának.

F. Takács István a fóbiákról a Life TV-ben Ábel Anitával és Csonka Andrással

De miért is alakul ki a fóbia?

Önmagában a félelem nem biztos, hogy rossz dolog, hiszen segítheti az életben maradásunkat. De az alaptalan félelmek azonban csak nehezítik a mindennapjainkat. Nehéz a kérdés, a tudománynak több válasza is van. A speciális fóbiák egy részét (különösen a veszélyes állatok esetében) meg tudjuk magyarázni azzal, hogy hasznos félni tőlük, hiszen így nagyobb eséllyel maradunk életben. Ha ez biztosan így lenne, sokkal több kígyó meg pókiszonyos embernek kellene lennie a világon.

Bármilyen furcsán hangzik, a fóbiák gyakran tanulással alakulnak ki!

A híres pszichológus, Watson ezt az 1920-as években egy kisfiúval folytatott kísérletében be is bizonyította: Albert egy csecsemő volt, aki nem félt a patkányoktól. Amikor Watson ezeket a kis állatokat megmutatta neki, kíváncsian vizsgálta őket, meg is akarta simogatni a rágcsálókat. Ekkor azonban a kutató félelmetes hanghatásokkal párosította a patkányok látványát. Ezektől a hangoktól természetesen Albert megijedt. A kísérletsorozat vége az lett, hogy a félelmetes hangokat a gyermek összekapcsolta a patkányok látványával, végül már az állatoktól is félni kezdett. Ráadásul ezt a félelmet a fiúcska általánosította az összes fehér, szőrös állatra, de még tárgyra is. Ahogy Albert megtanult indokolatlanul félni a fehér állatoktól, úgy van lehetőség bárkinek megtanulni félni gyakorlatilag bármitől. Nem véletlen tehát, ha rossz élményünk volt egy kutyával, vagy nagyon féltünk, amikor a repülőgépünk rázkódni kezdett egy viharban, félni kezdünk a kutyáktól, vagy a repüléstől. Még akkor is, ha pontosan tudjuk, nincs rá okunk.

A jó hír az, hogy azt is ugyanúgy meg lehet tanulni, hogyan ne féljünk ezektől az indokolatlan helyzetektől!

Így tudnak segíteni a fóbiákon a kognitív viselkedésterápiával foglalkozó szakemberek. A fóbiás személynek azt kell tehát megtanulnia, hogyan kapcsolja szét a félelem érzését az azt kiváltó ingertől. Van olyan módszer, amikor lassan történik mindez.

F. Takács István az állatfóbiákról Szofival ebben a videóban A pókos példára visszatérve, először az egyén csak képeket lát pókokról, aztán ezeket meg is kell érintenie. Később élőben is kapcsolatba kerülhet az állatokkal.

A fontos az, hogy legyen olyan élménye, amelyben egyértelműen megtapasztalhatja azt, hogy nincs oka a félelemre!

Természetesen a folyamat során érdemes stresszkezelő, relaxáló módszereket is alkalmazni az átélt feszültség csökkentésére. Az úgynevezett ingerelárasztásos technikánál pedig azt történik, hogy a fóbiás személyt bedobják a mélyvízbe, vagyis kiteszik annak az ingernek, amitől fél: pl. el kell mondania egy beszédet mások előtt. A feladat kezdetben biztos nehéz lesz. Az illető biztosan produkálni fogja azokat a testi tüneteket, amiket én is a pókos film nézése közben. A cél azonban az, hogy megtapasztalja, semmilyen negatív következménye nem lesz annak, ha néhány percig beszél valami érdekes dologról másoknak. Sőt, a potenciálisan átélt siker segíthet a fóbia legyőzésében.

Mit vihetünk magunkkal ezekből a hétköznapokra?

Az egyáltalán nem biztos, hogy fóbiánk van. De az lehet, hogy küzdünk egy-két nehézséggel az életünkben. Félünk bizonyos helyzetektől, nehezen merünk szóba elegyedni ismeretlenekkel, félünk kiállni a saját igazunkért. Viszont egy pici bátorsággal, kellő tudatosággal belekényszeríthetjük magunkat ilyen helyzetekbe. Az átélt siker pedig megtaníthat bennünket arra, hogy önmagunkon is tudunk segíteni, így a következő és következő helyzetekbe pedig egyre könnyebben vágjunk bele!

F. Takács István

pszichológus | egyetemi oktató

---

#pszicho #pszichológia #pszichológus #terápia #terapeuta #stressz #szorongás #f2f #f2fstudio #ftakacsistvan #tanácsadás #munkaadó #kiégés #coaching #párkapcsolat #viselkedés #viselkedéselemző