REPOST: FOGADALOM HELYETT ÚJÉVI CÉLOKAT! [PODCAST]

Egészségesebben élek, leszokom a dohányzásról, jobban figyelek a szeretteimre... Ezek a leggyakoribb újévi fogadalmak, amiket az emberek szilveszter éjjel tesznek. A kutatások azonban azt mutatják, hogy az újévi fogadalmak már februárban kudarcba fulladnak. Mégis, mi az oka ennek?


F. Takács István a Kossuth Rádió vendége volt 2020. január 6-án: az akkori cikket repostoljuk. Itt hallgatható meg az interjú, de a cikk is folytatódik, hasznos tippekkel!

Az újévi fogadalmak csak bizonyos szempontból speciálisak. Gondoljunk bele, évközben is hányszor akarunk változtatni szokásainkon. Hányszor mondjuk azt magunknak, hogy majd hétfő reggeltől lemegyek futni. Vagy majd február elsejétől nem iszok annyi kávét. Számtalanszor várjuk a változást egy határvonaltól. Csak az a baj, hogy a változáshoz több kell. Egészen röviden: ne fogadkozzunk! Fogalmazzunk inkább úgy: milyen céljaim vannak erre az évre. Így sokkal könnyebb lesz elkerülni azokat a buktatókat, amik miatt az újévi fogadalmaink már februárban sikertelenné válnak. Összeszedtem, milyen a jó cél!

[ 1. ] Egy van belőle


Mert az agyunk nem bír el sok céllal. Egy-két célt tűzzünk ki magunk elé! Erre a gondolkodásunk egész évben tud majd fókuszálni.

[ 2. ] Konkrét

Az „egészségesebben élek” típusú fogadalmakkal az a legnagyobb baj, hogy megfoghatatlanok. Ezekre nem lehet stratégiát építeni. Fogalmazzuk át úgy, hogy azok konkrét hétköznapi tevékenységet jelentsenek. Mondjuk így: elmegyek edzeni, heti kétszer! Nem iszom több energiaitalt! Ez megfogható.

[ 3. ] Mérhető

Talán ez a legfontosabb. Honnan tudom majd megmondani márciusban, hogy tényleg egészségesebben élek-e? Onnan, hogy le tudom mérni, valóban lejárok-e edzeni hetente kétszer. Vagyis a célom mérhető. Ha a cél megvalósítása sikeres, kérem, mindenki ünnepelje meg magát. Ha nem, akkor sincs gond. Jöhet az újratervezés. Miért nem sikerült? Hol csúszott el a dolog?

[ 4. ] Reális

Tudom, a határ mindig a csillagos ég. Mégis azt javaslom, a célok legyenek reálisak. Az irreális cél egyenes út az önsorsrontás felé. A képlet egyszerű: ha túl magas a cél, szükségszerű a bukás. Ezután jönnek az automatikus gondolatok: már megint nem sikerült. És ezek a gondolatok erősítik a rossz alapsémánkat: nekem semmi sem jön össze.