NŐI TITKOK, FÉRFI TITKOK?

Nem egyszerű eldönteni, mi minősüljön titoknak. Azt sem, hogy egy titkot mindig érdemes-e elmondani. Lehet, hogy a titok felfedésével csak rosszabbat teszünk a másiknak vagy a kapcsolatnak? Erről kérdeztük F. Takács István pszichológust a Duna TV Ridikül című műsorában.

Az adás ezen a linken visszanézhető!

RIDIKÜL: A szakember hogyan látja, milyen területeken van helye titoknak? Hol fér bele és hol nem?

– Minden embernek három élete van: egy privát, egy magán és egy titkos. Ez utóbbi kettőt fontos elkülöníteni: mi tartozik abba a szférába, ami csak az enyém, és ott van jó helyen, és mi az, ami az én titkom. A Szex és New York jó példa: Carrie Bradshaw Abu-Dzabiban találkozik az exével. Vacsoráznak, majd az este végén elcsattan egy csók. Carrie kétségbeesik, vívódik, hogy elmondja-e a férjének, aki New Yorkban dolgozik. A barátnői közül van, aki azt javasolja, hogy lakatolja le a száját. De Carrie a teljes őszinteségben hisz, így végül telefonon elmondja a férjének, aki kiborul és a feloldozásra a film végégig várnunk kell. Vagyis: lehet, hogy a titok felfedésével csak rosszabbat teszünk a másiknak, vagy a kapcsolatnak.​ Nem egyszerű eldönteni, mi minősüljön titoknak és azt mikor érdemes elmondani. RIDIKÜL: Sokan azt mondják, hogy a titok erősebbé tehet egy szövetséget... – Az igazán komoly, hosszútávú és erős, sőt egészséges szövetség alapja a transzparencia. Azok a rendszerek, amelyekben titkok vannak, patológiássá válnak, hiszen a titkok szakadékokat és klikkeket hoznak létre. Ezek a szakadékok elválasztják egymástól azokat, akik nem ismerői a titoknak, és elszigetelik azokat is, akik viszont birtokában vannak a tudásnak. RIDIKÜL: Byung Chul Han, koreai származású német filozófus úgy véli, hogy az „átláthatóság” sötét oldala mindenekelőtt az ember saját intim magánéletének az elvesztése. Mennyire megvalósítható titok nélkül élni? – Egyszer egy társaságban beszélgettünk arról, mi lenne akkor, hogy az emberek látnák egymás gondolatait. Azon túl, hogy ez elég félelmetesen hangzik, arra jutottunk, hogy eltűnne az emberek között a hazugság. Ez erkölcsileg szépen hangzik, de azt hiszem, az énünk nagyon szerves és meghatározó részét képezi az az intim szféra, ami egészségesen csak a miénk.

RIDIKÜL: Sokan azt mondják, hogy a szabad életet igazából az jelenti, ha valaki titkok nélkül él... – Számos titkot örökségbe kapunk. Így számos szorongást is, például, hogy hogyan kell viselkednie egy férfinak. Vagy, hogy „a mi családunkban” mit engedhet meg magának az ember és mit nem. Így a titok valóban egyfajta börtön. De van abban is némi szabadság, hogy eldönthetem, mi tartozik csak rám és mit osztok meg mással. A titok nélküli élet talán pont a döntés szabadságát veszi el tőlem! RIDIKÜL: Miről titkolózik a nő és miről a férfi? Van különbség? – Alapvetően másképp fejlődtünk az evolúció során, másképp vagyunk huzalozva. Ez a különbség talán a szerelem vs. szexualitás témában a legerősebb. A férfiak alapvető stratégiája az, hogy a saját génjeit minél több utódban ott lássa. A nők célja pedig az, hogy egyetlen, a legjobb génnel rendelkező férfitől hozzon világra gyermeket. Így lettünk mi, emberek szezonálisan monogám faj, eltérő célokkal. Ez már tökéletes alap a különböző titkokra férfiak és nők között… RIDIKÜL: Férfiként mit tapasztalsz, mennyire nehéz megőrizni egy titkot? És viselkedéselemzőként mit látsz, ez mennyire terheli meg a férfiakat?

– A titok mindenkit megterhel. Mindegy, hogy férfi vagy nő! Számos kutatás bizonyítja, hogy a titkok hordozói hamarabb lesznek betegek. A rákos megbetegedések kialakulását, a fertőző betegségek súlyosságát is összefüggésbe hozták már a titkok által okozott krónikus stresszel. Ezzel az is összefügg, hogy jó, gyógyító és felszabadító az, ha van kinek elmondani a titkainkat. Ez sokszor éppen nem egy bizalmas barát vagy családtag, hiszen lehet, hogy a titok pont róla szól.

Másrészt: nem is biztos, hogy korrekt az, ha a titkainkat másra terheljük. Hiszen ezeknek a titkoknak a megoldói rendszerint mi magunk vagyunk. Ne toljuk ezt át másra! A legtöbb ember természetesen megtisztelve érzi magát, amikor más valaki beavatja egy titkába, de innentől a terhet többen viszik. És a beavatott is részese, olykor cinkosa lesz a titok hordozójának. Érdemes tehát feltennünk magunknak a kérdést, nem vagyunk-e önzőek akkor, ha elmondjuk másnak a titkainkat.

RIDIKÜL: A titok mágnesként működik? Magához vonz egy csomó másik titkot is? – Hogyne, ez gyakran így van. A titok tulajdonképpen egy létezés. Abban létezünk ilyenkor, hogy nem szabad elmondanunk ezt vagy azt. Így nagyon gyakran újabb és újabb hazugságokat kell termelnünk ahhoz, hogy a titok az is maradjon.

Columbia Business School: egy átlagos ember 13 titkot őriz, ebből 5 olyan súlyos, mintha fizikai súlyt cipelne.

RIDIKÜL: Ennyire komoly teherként élhetünk meg bizonyos titkokat, amiket ránk bíznak? Mi zajlik ilyenkor bennünk? – Számos érdekes kutatást végeztek azzal kapcsolatban, hogy a titok okozta stressz befolyásolja az ítélőképességünket és csökkenti a problémamegoldó képességünket. Egy kísérletben kimutatták, hogy egy nehéz titokkal előhuzalozott csoportban a személyek egy hegy meredekségét nagyobbnak ítélték, mint a kontrollcsoport. De a nyelvünk is szépen leképezi a titkok okozta feszültséget: súlyos, nehéz teherről, titokról szoktunk beszélni.

RIDIKÜL: Hogyan tudja egy súlyos titok megnehezíteni az életünket? Valóban lehetnek akár fizikai fájdalmak is ebből? Hogyan ronthatja az életminőségünket? – A folyamatos titkolózás állandó stresszben tartja az embert. Ez a krónikus stressz testi betegségek kialakulásához vezethet. Ebben semmi spirituális nincs. Azt tudjuk, hogy a folyamatos stressz az idegrendszerünk szimpatikus részének állandó aktivitásából adódik. A szimpatikus idegrendszer az, amelyik mozgósítja a szervezetünk tartalékait azért, hogy jól reagáljunk a kihívásokra: ez még akkor alakult ki, amikor a kardfogú tigris elől menekült az ember. A tigris elől szerencsés esetben el tudunk futni, a hülye főnök vagy a problémás házastárs elől azonban sosem, így a szervezetet lemerítő szimpatikus aktivitás folyamatos. Nem csoda tehát, hogy az állandó feszültség kimerít. De azt is tudjuk, hogy a stressz hatására termelődő egyik hormon (kortizol), amely gyengíti az immunsejtjeink működését. Ennek meg az lesz a következménye, hogy könnyebben leszünk betegek. Ez akár súlyos betegségeket is jelenthet.

RIDIKÜL: Hogyan tudjuk elkerülni, hogy a nagy terhek, vagyis a titkok ne nehezedjenek ránk? Ha valaki el akar mondani egy titkot, hogyan mérjük fel, hogy képesek leszünk-e kezelni? – Van olyan helyzet, amikor nem vagyunk készen egy titok befogadására. Ilyenkor nyugodtan utasítsuk vissza az illető közlési szándékát! RIDIKÜL: Felértékelődik a titok ereje a 21. században, amikor a telefonunknak köszönhetően mindent tudnak rólunk? Vagy ezt még nem annyira érezzük a mindennapokban? – Arra sokunknak van már tapasztalata, hogy egy állásinterjú előtt lecsekkolják a közösségi oldalainkat. De titkolózás szempontjából az is nagyon érdekes kérdés, hogy mit osztunk meg magunkról a social médiában. Hiszen mindenkinek van egy virtuális, retusált valósága, ahová csak a jól sikerült képeket, a boldog perceket, a sikereket posztolja. Az arcunkat retusálhatjuk, a hasunkra kockákat rakhatunk az appokkal. Ezzel létrehozunk magunkról egy olyan identitást, ami csak virtuálisan létezik. Az offline énünk meg ebben a térben titok marad. A következő kérdés az, hogy az így létrejött távolság a két én között milyen szorongást idéz elő...

RIDIKÜL: Te magad tudod, hogy hány titkok őrzöl? Gondolom, munkádból kifolyólag átlagon felüli ezeknek a száma. Ezt hogyan éled meg? Hogyan lehet úgy kezelni a titkokat, hogy ne legyen teher? – Érdemes lenne egyszer megszámolni, hogy az átlagember hány titokba szalad bele egy nap: munka közben kibeszéljük a kollégát, vagy otthon apa nem tudhatja meg a rossz jegyet, így anya falaz. És igen, a segítő szakmában is extrém sok titkot tudunk meg az ügyfelektől. Ez nem csoda, hiszen egy segítő beszélgetés vagy egy terápia olyan biztonságos, elfogadó és empatikus közeg, ahová az ügyfelek pont azért jönnek, hogy azokra a kérdésekre kapjanak választ, amire egyedül nem találnak. Így gyakran áll elő az az eset, hogy a pszichológus sokkal többet tud a klienséről, mint a kliens családja. Empatikusnak és titoktartónak lenni ráadásul munkaköri kötelesség.