KONFLIKTUS: SOKAN KERÜLIK, PEDIG LEHETŐSÉG! [+VIDEÓ]
A konfliktus egyszerűen különbség! Ennek a különbségnek ezer oka lehet: vélemény, értékrend, habitus, működésmód, és még sorolhatnám. Azt gondolom, amikor két ember találkozik egymással hosszabb-rövidebb időre, például munkatársak, barátok vagy házastársak, akkor a konfliktus elkerülhetetlen. Hiszen máshonnan jövünk, mást tanultunk és mást tapasztaltunk az eddigi életünkben. Erről beszélgettünk a Ridikülben.
[fotó: Ridikül / Tőke Béla] Hogyan befolyásolja a konfliktushoz való viszonyunkat az, hogy gyerekként miket láttunk a családban?
– Mint szinte minden felnőttkori viselkedésünket, a konfliktuskezelésünket is meghatározza a szocializációnk, vagyis az, mit láttunk gyermekkorunkban a szüleinktől. Ez jelenti egyrészt azt, hogy látjuk, hogyan kezelik a nézeteltéréseket és a problémákat otthon a szülők. Vannak, akik képesek higgadtan hozzáállni a problémákhoz, mások katasztrofizálnak azonnal. Vannak olyan családok, ahol a konfliktusokról nem lehet beszélni. Titok az, hogy nagyapáék miért váltak el annak idején? Vagy titok az, hogy apa miért jön mindig mérgesen haza a munkahelyéről?
Ilyen légkörben természetesen azt tanulja meg a gyerek, hogy a konfliktus egyrészt valami nagyon rossz dolog, beszélni róla és megoldani nem lehet...
Mi az, amit érdemes mérlegelni a konfliktusok során? Vannak jolly-joker kérdések, amit mindig tegyünk fel magunkban?
– Szerintem a startpont az, hogy az előző különbözőséget nagyon alaposan tudatosítjuk magunkban. Ő nem lehet olyan, mint én, én nem lehetek olyan, mint ő. Nekem az egyik legalapvetőbb kérdésem mindig az ügyfeleim felé, amikor valamilyen problémát hoznak: Mit szeretnél? És ekkor szokott a legnagyobb csend lenni. Pedig rendkívül fontos tudunk azt, mit szeretnénk, mert ez határozza meg a későbbi cselekedeteinket is.
F. Takács István a Ridikül vendége volt, az adás itt visszanézhető
Hogyan látod, létezik konfliktusmentes párkapcsolat?
– Szükségszerűen nincs. Gondoljunk bele, milyen izgalmas helyzet az, amikor két ember elkezdi megszeretni egymást. És akkor, amikor kiválasztjuk a másikat, a teljes múltját is kiválasztjuk vele. A személyiségét, a szokásait, a gondolkodásmódját. És olyan nincs, hogy ez pont olyan legyen, mint az enyém. Ekkor fontos néhány alaptétel:
Ismerjem magam, és a saját működésmódomat.
Próbáljam megismerni a másikat, és annak működésmódját.
Ismerjem fel a konfliktushelyzetet.
Tudatosítsam magamban, meg akarom-e oldani (nem biztos, hogy mindig kell).
Mozgósítsam azokat az erőket és ismereteket, amikkel meg tudom oldani a helyzetet.
Talán a magánéletünkben többet is megengedünk magunknak, mint mondjuk más emberi kapcsolatainkban. Így talán könnyebben vállalunk fel konfliktust is a magánéletünkben, hamarabb kötünk bele a másikba?
Én a legtöbb esetben azt látom, hogy a magánéleti viták legtöbbjét a stílus és értékkülönbség adja!
Például nagyon gyakran beszélnek el a felek egymás mellett azzal, hogy az egyik érzelmi alapon vitatkozik. Ez a fél nagyon szélsőséges a viták közben, könnyen megsértődik, nem veszi jól a másik fél érveit, könnyen kilép a vitából és kikéri magának, hogy a másik fél hogyan beszélhet úgy vele. Míg a másik, aki alapvetően racionálisan próbálja megoldani a helyzetet, nem érti, mitől olyan szélsőséges a párja, miért sértődik meg egyértelmű a kristálytisztán bizonyítható dolgokon. Nehéz dolog ez, meg kell tanítani mindkét felet arra, hogy lássa a másik oldal szempontjait is.
Milyen visszatérő konfliktus okokkal találkozol a praxisodban, ami párkapcsolatokhoz köthető?
– Az ügyfeleim jelentős része parkapcsolati konfliktusokkal érkezik hozzám. Gyakran egyébként azzal a szándékkal, hogy szeretne és hajlandó is megváltozni annak érdekében, hogy ez a konfliktus csillapodjon. Szerintem ez a szándék fontos és étékelendő is, de csak egy bizonyos határig. Bármilyen is vagyok én, és bármilyen is a másik, minden helyzetbe csak magunkat tudjuk belevinni, így saját működésünket kell tisztán látni, akkor tudunk hitelesen benne lenni egy konfliktusban.
Képes egy konfliktus közelebb vinni a feleket egymáshoz? Lehet pozitív eredménye egy vitának?
– Ó, hogyne, mindenképp. Én maximálisan annak a pártján vagyok, hogy a konfliktusok legjobb ellenszere a transzparencia. Így egy-egy vitás helyzetnek az a jó kimenetele, ha úgy állnak fel belőle a felek, hogy tanultak valamit önmagukról és egymásról is. Így konfliktusról konfliktusra lesz egyre egyértelműbb, ezáltal stabilabb is a kapcsolat. Egyet nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni. Egy konfliktusban nem legyőzni kell a másikat. Az, hogy szeretem és tisztelem a másik felet, végig a legfontosabb szempont!
Gyakori eset, amikor a környezetünkben mindenki mindent jobban tud. Hogyan érdemes kezelni ezeket a helyzeteket, hogy elkerüljük a céltalan veszekedéseket? – Klasszikus határtartás kérdés. Így az a legfontosabb, hogy a sajátunkat kijelöljük. Ha ezt stabilan megvan, nem fognak tudni mások sem átlépni ezen. A család és a barátok is szeretnek beleszólni az életünkbe. Hiszen a kéretlen tanács általában önigazolással tölti el a tanácsoló felet. De sajnos az igaz általában, hogy a kritika ott tud fájni legjobban ahol jogos. Érdemes tehát olykor ránézni arra is, hogy van-e igazság abban, amit a másik mond.
A családi összejövetelek esetében gyakran a legszebb ünnepekkor jönnek elő a problémák de miért ezekre az alkalmakra időzítjük ezeket? Hogyan kezeljük az ilyenkor kirobbant problémákat? – Egyrészt ekkor van együtt a család, ekkor van rá mód. Másrészt ezek érzelmileg felfokozott helyzetek, így hamarabb robbannak ki viták. És ezekben az intenzív helyzetekben hamarabb előkerülnek a család diszfunkcionális működési módjai is. Azt mondom, viselkedjünk felnőttként. Nem kell belemenni régi sérelmek feltépegetésébe, vagy visszatérő témák újratárgyalásába. Mindig ilyenkor kerül elő a mikor házasodtok már össze, mikor lesz már gyerek stb. típusú kérdések. Nehéz, de húzzuk meg a határt. Felnőttek vagyunk már, nem kell belemenni a játszmába. Nem muszáj válaszolni, és lehet olyat is válaszolni, a másiknak nem tetszik.
Milyen lehetőségek rejlenek a konfliktusokban? Vannak lehetőségek benne?
– Egy jól menedzselt konfliktus a tisztábban látás lehetőségét rejti magában. Ez pedig azt jelenti, hogy számos jövőbeli konfliktus megelőzhető azzal, ha jobban értjük magunkat és a másikat.
[fotó: Ridikül / Tőke Béla] Milyen állapotban érdemes ilyen helyzetekbe belemenni? Hogyan tudjuk az érzelmeinket kívül hagyni? – Valószínűleg sehogy. Pláne azok a típusú személyiségek, akik impulzívak, és inkább érzelmi alaposan vitatkoznak. De némi odafigyeléssel ez is tanulható.
Mindenki képes arra, hogy megfigyelje önmagát, hogy amikor elkezdődik egy konfliktus, milyen változások zajlanak le benne.
Meg tudja figyelni azt, mikor öntk el az érzelmek és mikor kezdi elveszíteni a kontrollt. Ha ez a tudatosság megvan, már csak egy lépés, hogy megálljt parancsoljunk az indokolatlan indulatainknak. Egyrészt, őrjöngő emberrel nem lehet és nem is érdemes vitázni. És egy kedves egyetemi oktatóm jut eszembe, aki azt mondta, hogy ha valahol elfogynak a szavak, akkor jön a kés. Okos enged, szamár szenved – le kell mondani az igazunkról a béke érdekében vagy mindig kössük az ebet a karóhoz? – Mondhatnám azt, hogy minden konfliktust úgy kéne megoldani, hogy az win-win helyzet legyen. Ezt szokták az emberek kompromisszumnak hívni. A kompromisszum azonban nem nyertes helyzet, ott mindenki veszít. A nyertes-nyertes helyzet a konszenzus. Ez lenne a cél. De én magam nem gondolom azt, hogy ez az ideális állapot mindig elérhető. Arra kell törekedni, hogy a személyes jól létünk és a kapcsolatunk jól léte találkozzon egymással. Akkor az a bizonyos béke is meglesz. F. Takács István
pszichológus | vezető coach
Comments