ISKOLAKEZDÉS = STRESSZ ÉS SZORONGÁS? [+VIDEÓ]

Csináltam egy rövid felmérést a saját közösségi felületeimen. Azt kérdeztem az ismerőseimtől, nekik mennyire stresszes az iskolakezdés. A válaszolók 60%-a mondta azt, hogy valamilyen formában stresszeli őket a szeptemberi sulikezdés.

Volt, aki részletezte is. Az egyik válaszoló azt írta, hogy az iskolát várja, de az ottani közösséget nem. A másik azt mondta, most a középiskoláját szereti, de az általános iskola idején kifejezetten félt a becsengetéstől. Egy egyetemista ismerősöm pedig azt írta, hogy első évesként még kifejezetten izgult, most már kevésbé zavarja, hogy indul az oktatás.

F. Takács István a Petőfi TV-n: itt a videó, de a cikk is folytatódik!

A felmérés nem reprezentatív, mégis nagyjából megegyezik azokkal az eredményekkel, amiket a nagymintás vizsgálatok mutatnak. Ez azt jelenti, hogy az iskolakezdés stresszeli a fiatalokat. Érdekes azonban, hogy a legtöbb szülő azt mondja, hogy kisiskolás gyereke még önfeledten várja a sulit, ez azonban kamaszkorban elmúlik. Mégis szülőként mit tegyünk, hogy a gyermekünk a lehető legnyugodtabb körülmények között várja a szeptemberi becsengetést?

Ne örökítsük át a szorongást!

Az iskola olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. És az is biztos, hogy mindenkinek van valamilyen emléke róla. A szülőknek mindig azt tanácsolom: az a legfontosabb, hogy ne örökítsék át a szorongó emlékeiket a gyerekekre. Az általános iskolába készülő kisgyerekek még tele vannak várakozással. Rettentő kíváncsiak arra, mi lesz majd a suliban, milyenek lesznek a többiek, és milyen lesz a tanító néni. Ezt nagyon könnyen el lehet rontani azzal, ha a szülő rázúdítja a gyerekére a rossz élményeit. Engedjük meg, hogy saját élménye legyen, hátha élvezni fogja az iskolát! Ha első osztályba megy a gyerek, az a legjobb, ha együtt készülünk vele. Vigyük el bevásárolni, válasszuk ki együtt az iskolatáskát és a tolltartót. Nagyszerű délutáni program, ha együtt becsomagoljuk a könyveket, megnézzük, mit kell betenni a tornazsákba.

Kérdezz! És figyelj a válaszra!

Tudom, hogy mindenki nagyon sokat dolgozik. És azt is tudom, hogy az anyákat feszíti a rengeteg teendő. Mégis az az egyik legfontosabb, hogy őszintén figyeljünk arra, mi történik a gyermekünkkel az iskolában. Vagyis ne csak annyit kérdezzünk, hogy „Mi volt ma a suliban”? Erre a legtöbb gyerek (pláne a serdülők) azt fogják mondani, hogy semmi!. Ehelyett keressünk valami tartalmasabb kérdést: konkrétan rákérdezhetünk egy dolgozatra, órára, tanárra vagy osztálytársra. És a kérdés után maradjon időnk és türelmünk arra is, hogy a választ meghallgassuk.

Az iskola a gyerek ügye!

Minden szülő ismeri azokat a vészhelyzeteket, amikor a kisiskolás gyermeke otthon hagyta a tornazsákját. Ilyenkor az anya gyakran kocsiba ül és berohan az iskolába a felszereléssel. Ennél is rosszabb, amikor piszkálják a gyereket az osztálytársai. Ilyenkor a szülő gyakran eldúltan megy be az iskolába, hogy jól helyre tegye a többieket. Kérem, hogy ezeket ne tegyük! Bármennyire is nehéz, tanítsuk meg a gyermekünkkel, hogy az iskola az ő ügye! Természetesen nem közönyről és ridegtartásról beszélek! Azt mondom, hogy tanuljon meg a gyerek dönteni és cselekedni. És tanulja meg azt, hogy a tetteinek következménye van. A felnőtt ügyfeleimnél is azt látom, hogy az egyik legnagyobb gond mindig a döntéssel és a felelősségvállalással van! F. Takács István pszichológus, vezető coach