F. TAKÁCS ISTVÁN: „ÉN A BESZÉLGETÉSBEN HISZEK”

Továbbtanulás, pályaválasztás, karrierépítés. A junior coachingban ez a három kulcsszó. De ki is az a junior coach? Nevelési tanácsadó? Külső megfigyelő? Barát? Hogyan tud egy coach segíteni abban: mi legyen a gyerek, ha nagy lesz? Hogyan lehet egy tizenévest rávezetni arra, hogy céltudatosan és stabil önismerettel induljon neki az életnek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ F. Takács Istvánnal.

[ EREDETI CIKK: www.tantrend.hu ]

[ TANTREND.HU | 2017. október 31. | riporter: Kun Tamás | fotók: f2f.hu ] TANTREND: Magától adódik a kérdés: ki az a coach? Olyan, mint egy nevelési tanácsadó vagy egy pszichológus? Netán részben pótszülő? F: TAKÁCS ISTVÁN: A coach segít életet tervezni, pályát választani, dönteni. Elsősorban szülőkkel szerződöm. Olyan szülőkkel, akik azt látják otthon, hogy bár mindent megadnak a gyereküknek, az mégsem tudja, mit kezdjen az élettel. És ez igenis nagy probléma. Az egész családnak az. Mi legyen a gyerekből, ha nagy lesz? Fizessünk-e drága egyetemet, ha aztán úgysem végzi el? Küldjük-e külföldre 16 évesen, egyedül? Nagy ajándék, ha mindezt egy család racionálisan meg tudja beszélni. De legtöbbször nem tudja. Ekkor jövök a képbe én. TANTREND: Milyen korosztály kéri junior coach segítségét? Kifejezetten középiskolásokkal foglalkozol? F: TAKÁCS ISTVÁN: A szülők legtöbbször akkor keresnek, amikor a gyerekük 14-18 közötti. Ebben a korban már van valamilyen én-tudatuk. Vagyis van elképzelésük arról, kik is ők valójában. A junior coaching arra alapoz, hogy egy konkrét helyzetet tudatosítson, és ebből a tudatosításból találja meg a megoldást. Ez a tudatsság a felnőtteknél - jó esetben - megvan. De a gyereknél erre nagyon kell figyelni! TANTREND: A junior fiatalt jelent. Ebben a korban nagyon érzékenyek. Hogyan lehet mégis dolgozni velük? F: TAKÁCS ISTVÁN: Az első találkozás mindig nagyon hasonló: felnőttel is, gyerekkel is. De az első beszélgetés végére pontosan kiderül, hogy a kliensnek milyen céljai vannak, min szeretne változtatni. Mi coachok ezt úgy mondjuk, hogy az első ülésen egyfajta térképet készítünk arról, milyen úton szeretne a kliens haladni. Valóban: a fiataloknál sokkal érzékenyebb minden! Jobban kell figyelni arra, hogy mennyire kiforrott a gyerek személyisége, mennyire tud reflektálni önmagára, mennyire tudja, hogyan működik. Például: hogyan küzd meg a stressz-szel, hogyan reagál a világra, mi érdekli és mi nem.

​ TANTREND: Milyen kérdésekkel vagy témákkal érkeznek hozzád? F: TAKÁCS ISTVÁN: Továbbtanulás, pályaválasztás, karrierépítés. Ha junior coachingról beszélünk, akkor ezek a kulcsszavak. Úgy is szoktam mondani, hogy ez egyfajta jövőorientáció. Ugyanaz az alapja, mint minden coachingnak: az önismeret. Azaz, hogy egy gyerek mennyire van tisztában saját magával. Közösen fejlesztjük az önismeretét. A folyamat végén pedig tisztában lesz a pontos céljaival, és sokkal racionálisabb döntéseket tud majd hozni. A gyerek is, és vele együtt a szülő is. TANTREND: Csak iskolai vagy magánéleti kérdésekkel is keresnek? Vagy ahhoz már pszichológus kellene?

F: TAKÁCS ISTVÁN: A coaching ereje éppen az, hogy nem pszichoterápia. Ezek a gyerekek nem betegek. Csak mondjuk döntésképtelenek vagy céltalanok. A junior korosztály coachingja Magyarországon nagyon új dolog. Nekem egyértelmű volt, hogy ilyen korosztállyal szeretnék foglalkozni, hiszen gimnáziumi tanárként sok-sok éve dolgozom iskolában, gyerekekkel. Közelebbről látom a problémáikat, jól ismerem a nyelvezetüket és tudom, mire hogyan reagálnak. Amikor a coach képesítésemet megszereztem, akkor pontosan tudtam, hogy a life és a business coaching, vagyis a mindennapi élettel és a karrierrel kapcsolatos kérdéseken túl leginkább a fiatalok érdekelnek. TANTREND: Iskolai sikertelenség. Ez még nem továbbtanulás. Ilyen estben is kereshetnek junior coachot, mint szakembert? F: TAKÁCS ISTVÁN: Valami nem megy. Sikertelen vagyok. Hogyan tovább? Ezekkel a mondatokkal keresnek. A sikertelen helyzet szorongáshoz vezet. A szorongás pedig lefolytja a gyerek teljesítményét. És ez a stressz megnehezít mindent. Legyen az tanulás, magánélet vagy pályaválasztás. A coaching segít feloldani a stresszt. A felszabadultabb gyerek pedig jobban tud teljesíteni. TANTREND: Milyen eszközökkel tudod őket befolyásolni abban a helyzetben, amikor ő maga sem tudja, hogy merre induljon. Például jó biológiából, de nem biztos, hogy orvos szeretne lenni, mert nem bírná az érzelmi oldalát a gyógyításnak. F: TAKÁCS ISTVÁN: Befolyásolni tilos. Tanárként már hamarabb megmondanám, mi a jó neki vagy mi kevésbé az, de tanárként más a dolgom. Junior coachként semmiképp sem mondom meg, hogyan oldja fel a konfliktusait, milyen pályát válasszon vagy hogyan építse fel a karrierjét. Erre maga fog rájönni a coaching folyamat alatt. Ez a módszer lényege!

TANTREND: Azt mégis látod, hogy melyik terület a leginkább neki való, azaz hogy a művészeti területen, vagy épp a pedagógiában lehet sikeres. F: TAKÁCS ISTVÁN: Abból indulunk ki, hogy mi az, amiben az adott gyerek jó, ezeket meg tudja-e fogalmazni. Gyakran látom, hogy a gyerek pontosan érzi, mi az, ami nem érdekli. Vagyis az elején kizárunk bizonyos területeket. Utána feltéeképezzük, mik az erősségei. Általában ezt ő maga sem tudja igazán. Ilyenkor lép be a képbe a coaching. Azt is megnézzük például, hogy a gyerek egyáltalában el tudja-e képzelni, milyen lesz az élete a farkasok között, vagyis a munkarőpiacon. Kitapogatjuk, hogy mennyire tud csapatban dolgozni és mennyire együttműködő. Alkalmazottként vagy vezetőként lesz-e sikeresebb. A versenyszféra vagy a közszféra áll-e közelebb hozzá. Ezek mind-mind kiderülnek egy-egy irányított beszélgetésben. TANTREND: Ezek szerint az irányított beszélgetés a kulcsa a junior coachingnak. Vannak esetleg más módszertani eszközök, mint a tesztek például? F: TAKÁCS ISTVÁN: Az irányítás a gyerek kezében van. Az ő válaszai alapján haladunk előre. De magam is használok például önismereti teszteket. Némelyik zavarba ejtően jól méri például, hogy egy-egy kliens inkább befelé vagy kifelé forduló típus, tervező vagy spontán, hogy viszonyul a többi generációhoz. Használom ezeket a teszteket. De én inkább a beszélgetésben hiszek. Szerintem nem kellenek ehhez csodaszerek.

TANTREND: Mennyi idő alatt jut el odáig a gyerek, hogy megtalálja a választ arra, hogy aha, hát én ezt szeretném? F: TAKÁCS ISTVÁN: Előfordul, hogy egy gyereket négy alkalom után el lehet engedni. De legtöbbször hat-nyolc alkalom kell ehhez. Gondoljunk bele: az, hogy milyen pályát választ vagy milyen karriert épít, az egész életét meghatározza majd. Nagy falat ez egy 14-18 éves gyereknek. Sokszor ugyanaz a recept: jólöltözött lányok és fiúk, tele szorongással, pár hónappal érettségi előtt rádöbbennek, hogy fogalmuk sincs, mit kezdjenek az életükkel. A választ nem nekem kell megadnom ezekre. Hanem önmaguknak. És ez a coaching lényege.

TANTREND: Emiatt nagy is a felelősséged...

F: TAKÁCS ISTVÁN: Igen, ez igaz! De a felelősség talán inkább abban van, hogy a kitűzött célt elérjük-e a coaching folyamat alatt. Eljutunk-e oda, ahová szeretne. A coach személyes, közeli, intim helyzetben kerül a kliensével. De nem kerül megmondó helyzetbe. Mindig kellően távol marad a problémától. A módszer másik nagy előnye éppen ez. A legtöbb ember ismerőssel, baráttal beszéli át a gondjait. Az viszont sokkal célravezetőbb, ha valaki nem vonódik be, hanem tükröt tart.