Egyszerűsítek: „kigyullad egy égő a fejben”, ahogy egykori tanárnőm mondá. Minden világos és tiszta. Könnyű. Többször fájdalmas – olykor nagyon is –, de könnyű.
Mindezek után pedig úgy állok fel István székéből, mintha soha le sem kellett volna ülnöm. Hát valahogy így! Köszönöm!